Mik volnának ezek? A korábban biztosnak hitt anyagi, morális, esztétikai alapok megbillenése, lecsúszás, kiüresedettség, szellemi deficit, menekülés a nyomasztó közfelelősség elől. Menekülés a családba. A Lear, bár címében „király”, mégsem sorolható a klasszikus királydrámák közé. Sokkal inkább önfelszámoló családi tragédia. Nekünk szól, szülőknek, gyerekeknek, hogy magunkra ismerjünk: Az apák rosszul szeretik gyermekeiket, aztán hatalmasat csalódnak bennük, tombolnak, átkozódnak, pedig ők a hibásak. Valódi szeretet helyett majomszeretettel, kényeztetéssel vették őket körül. Lear fatális tévedése nem abban rejlik, hogy birodalmát idejekorán osztja fel, hogy elvéti a pillanatot – hanem, hogy azt reméli: vagyona és befolyása nélkül is fogják szeretni. Ez a felismerés pedig még tébolyítóbb egy ereje teljében lévő ember számára, mint annak, aki agg korba lép.
Koreográfus: Juronics Tamás